„Hol van az a kis ház, hol kevesen járnak?
És ahol szeretnek, és csak reám várnak,
És csak reám várnak.
Merrefelé menjek?
Balra-e vagy jobbra?
Fönn csillagok vannak, fölnézek azokra,
Fénylő csillagokra.
Merre nincs csillagfény – arra fogok menni,
Ott fognak igazán engemet szeretni,
Igazán szeretni.”
József Attila
Védikus korszakok és a lélek Bolyongása
Egyre gyakrabban találkozunk olyan emberekkel, akik keresik a helyüket a világban és elveszettnek érzik magukat ebben a jelenlegi életközegben. Hiába próbálnak megfelelni a hétköznapi elvárásoknak, lelkük mélyén úgy érzik, hogy nem találnak otthonra sem a közösségükben, sem a kultúrájukban, sem akár a földrészen ahol élnek, vagy ebben az emberi létformában. Azok, akik előző életeikből magasabb szintű megértést, lelki mélységet hoztak magukkal, különösen sérülékenynek és elidegenedettnek érezhetik magukat a mai világban. Ez nem véletlen, hiszen most egy különleges korszakban élünk – a vaskorszakban, amelyet a védikus tanítások Kali Yugának neveznek. Ebben a korszakban a bolyongó lélek ma a frontvonalban találja magát, ahol a kihívások és sebek már nemcsak a testet, hanem a szívet és a lelket is mélyen érintik. A tanítás és fejlődés most nem a békés erdei tisztásokon, a madarak éneke mellett történik, ahol a bölcsek szelíd útmutatásai könnyedén megérintették a szívet. A mai kor tanításai sokkal nehezebbek: a társadalom, a média és a világ mindennapi kihívásai lándzsaként sebeznek és próbára teszik érző szívűnket. Ahhoz, hogy megértsük a körülöttünk zajló folyamatokat, elengedhetetlen, hogy rálássunk az idő nagyobb ciklusaira – a védikus korszakokra – és merítsünk bölcsességet belőlük.
A védikus kultúra szerint az idő nem lineáris, hanem ciklikus, négy nagy korszakra – Yugákra – osztható, amelyek az emberiség erkölcsi és lelki fejlődését tükrözik. A ciklus az igazság korával, a Szatja Yugával kezdődik, amelyet a tisztaság, az igazság és a harmónia ural. Ebben az időszakban az emberek természetes kapcsolatban állnak a világegyetem törvényeivel és minden cselekedetük az erkölcs és a lélek békéje köré szerveződik.
Ahogy az idő előrehalad, az igazság és az erény fokozatosan háttérbe szorul, és beköszönt a hit és tudás korszaka, a Tréta Yuga. Ekkor az emberek még mindig lelki életet élnek, de az erkölcsi értékek megkérdőjeleződnek és a tanítások követése már nem mindenki számára magától értetődő.
Ezt követi az erkölcsi hanyatlás kora, a Dvápara Yuga, amikor a társadalom egyre inkább az anyagi világra fókuszál. Az emberek között gyakoribbá válnak a konfliktusok és a spirituális tudatosság háttérbe szorul. Az erkölcs és a hit helyett a kétkedés és a versengés kerül előtérbe, miközben a harmónia és a közösségi értékek lassan meginognak.
Végül elérkezünk a sötétség korszakához, a Kali Yugához, amelyben jelenleg is élünk. Ez a korszak az erkölcsi és lelki hanyatlás tetőpontja, amikor az igazságot elhomályosítják az anyagi vágyak és a lelki fejlődés ritkasággá válik.
Bár a Kali Yuga nehézségei súlyosak, ez az időszak lehetőséget is kínál: a kihívásokkal való szembenézés és a belső értékekhez való visszatérés által a lélek gyors fejlődést érhet el. A védikus tanítások szerint ez a sötétség csak egy állomás az idő örök ciklusában, amely után újra beköszönt az igazság kora. Az idő nagy ciklusainak felismerése segít abban, hogy mélyebb megértéssel forduljunk önmagunkhoz és a világ eseményeihez és megértsük, hogy mindez része a lélek örök utazásának.
