A Smaragd az egyik legősibb és legnagyobb tiszteletnek örvendő drágakő Indiában. Szanszkrit neve, Marakata, már több mint ezer éve megjelenik a költészetben, a drágakő-tudományban és a szent szövegekben. A régi mesterek szerint a jó smaragd nem csupán ritka és értékes, hanem „örömet ad a szemnek és nyugalmat az elmének”.
A modern korunk drágakő kereskedői szerint, a legjobb minőségű smaragdok jelentős része Kolumbiából az Andok hegység magaslataiból származik. Érdekes módon ezek a kőzetek, amelyekben a legszebb kristályok kialakultak, valaha egy ősi tenger fenekén rakódtak le. A mai Andok hegysége csak jóval később emelkedett ki ezért több ezer méter magasságban is bányásszák. A smaragdok belsejében található folyadékzárványok ma is őrzik ennek a geológiai múltnak misztikus nyomait.
A smaragd a védikus asztrológiában a Merkúr bolygó tulajdonságait erősíti. Kapcsolatba hozzák a tudással, az intelligenciával, az új ismeretek megszerzésének képességével, valamint a precizitással és a tiszta gondolkodással.
Ha részletesebben megvizsgálunk egy asztrológiai képletet, gyakran találkozunk a Merkúr által jelölt energiák hangsúlyos megjelenésével. Például, ha valakinek a 7. házában – amely a párkapcsolatot és a házastársat jelképezi – erős Merkúr-hatás figyelhető meg, akkor az illető általában nagy jelentőséget tulajdonít a szellemi kapcsolódásnak. Fontos számára, hogy partnere intelligens, nyitott gondolkodású és tanulásra fogékony legyen.
Ez azonban nem feltétlenül csak akadémiai vagy intellektuális tudást jelent. Az önismeret útján haladva sokan felismerik, hogy legalább ilyen fontos a spirituális érettség, az élet mélyebb kérdései iránti érdeklődés, valamint az a képesség, hogy valaki képes legyen megérteni és értelmezni saját tapasztalatait. Az ilyen kapcsolatokban az egyenrangú, megértő beszélgetés, és a gondolatok cseréje gyakran ugyanolyan fontos szerepet kap, mint az érzelmi kötődés.
A hindu költészetben több versben találkozhatunk a zöld drágakő bemutatásával. A Smaragdot és a Merkúr bolygót a Priyangu virág bimbójához hasonlítják.
A Priyangu egy illatos gyógynövény, amely az indiai költészetben az elegancia, a természetes szépség és a szelíd bölcsesség szimbóluma. Ezért is találkozik olyan harmonikusan a smaragd zöld színe a természettel, és a virágok világával. Priyangu virág és a smaragd között van egy finom kapcsolat. A Priyangu nem a feltűnő szépséget képviseli, hanem a visszafogott eleganciát.
Az indiai költők gyakran beszéltek a virágok „csendes versengéséről”. Például a lótusz a tisztaságot, jázmin az illatot, a champaka az aranyló szépséget képviselte. Nem harcolnak egymással, inkább hivalkodnak, mindegyik a szépség és illat aroma egy másik arcát mutatja meg. A jázmin is különösen kedvelt virág. A hagyomány szerint nappal szerénynek látszik, de estére kibontja valódi természetét, és illatával betölti a környezetét. Ezért a rejtett szépség, a csendes jelenlét és a Hold energiájának jelképének tartották. Talán ezért különleges a Smaragd is. Nem a gyémánt ragyogásával hívja fel magára a figyelmet, szépsége inkább emlékeztet egy árnyékos kert nyugalmára.
A Manimala és más középkori Ratna Shastra (drágakő-tudományi) szövegek a kiváló minőségű smaragdot így írják le: “A smaragd zöldjében egy élő fény villan fel, mint amikor villám cikázik át a friss zöld, harmatos réten.”
Az indiai hagyomány szerint a legértékesebb kövek nem csupán fényt tükröznek vissza, hanem valamit a csodálatos természet lelkéből is ajándékoznak.
